Autóvezető 2003/1 - Az Ikotics féle járműről
Tapasztalatok, megfontolandó érvek
Lehetőségem nyílt arra, hogy munkatársammal együtt egy egész napos gyakolati tréning keretében próbálhassam ki az Ikotics-féle speciálisan kialakított Mercedes Vitó 108 CDI gépkocsit.
Az első meglepetés a gyakorló pályára történt megérkezésünkkor ért, mivel bevallom, kételkedtem kicsit abban, hogy ez a jármű 15 perc alatt tréningre kész állapotba hozható.
Ikotics István azonban - aki tervező, kivitelező és tréner is egy személyben -eloszlatta kételyeim, képes volt erre a csodára. A gyakorló pályát úgy jelöltük ki a bójákkal, hogy különböző ivű kanyarok, szlalom feladat és változó sugarú 8-asok végrehajtására legyen alkalmas. Ezután kezdődött a „tánc”.
A feladatokat a hátsó kerekek tapadásának fokozatos csökkentésével, ugyanakkor a sebesség fokozatos növelésével hajtottuk végre. A jármű meglepően élethűen szimulálta a különböző útviszonyokat a vizes úttesttől a tükörjégig. A különböző íveken haladva inkább a kormány és a gázpedál mutatkozott barátunknak, a féket többnyire el kellett felejtenünk.
Tapasztalhattuk, hogy az autó már 5 km/óra sebességtől produkálja a különböző megcsúszásokat, farolásokat. További érdekességnek mutatkozott, hogy a volánnál ülve úgymond minden pillanatban "akció" van, nincs üresjárat, folyamatosan korrigálni kell a kormánnyal és a gázpedállal ahhoz, hogy a kijelölt pályán maradjunk.
A tapasztaltak alapján - a hazai közlekedésbiztonság javításának lehetőségeit latolgatva - a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennünk:
Hasznos lenne a járművezetők alapképzésének részévé tenni egy ilyen járművel történő "csúszós tréninget". Ehhez hasonló példát láthattunk már Svédországban is, ahol a gyakorlati képzés utolsó szakasza (minimum 3 óra) a csúszós pályán történő vezetés, amelyet körzetesített módon egy erre felkészült, megfelelő pályával rendelkező iskolában tartanak. Ráadásul itt a speciális csúszós pálya tetemes költségei az Ikotics-féle tréningautó alkalmazásával megtakaríthatók.
Az is meggondolandó, hogy milyen módon lenne felhasználható a gyakorlati szakoktatók képzésében és továbbképzésében, éppen a teljesítményképes tudásuk fokozása érdekében. Végül és nem utolsó sorban az autó speciális tulajdonságait (szimulációs lehetőség 5 km/óra sebességtől ) kihasználva megfontolandó, hogy milyen módon lenne ez illeszthető a jelenleg már működő hazai csúszós pályák programjaihoz.
Halász László